Mostanában egyre többször megengedem Apáéknak, hogy simogassanak. (Szerintem ez nekik nagyobb öröm, mint nekem, de azért ez a dögönyözés egész elviselhető dolog, sőt... :) ). Általában a közelükben fekszem le, kimegyek velük a konyhába, nem csak akkor, ha kaját kérek, hanem amúgy is. Megnyugtat, ha ott vannak. Én így köszönöm meg, hogy vigyáznak rám.
Este azt hiszem kicsit jóvá tettem, mert amikor lefeküdt mellém a szőnyegre, akkor hagytam, hogy simogasson, aztán adtam neki sok nyuszipuszit és ugráltam kicsit a hátán. Amikor megrágtam a haját annak nem örült. Nem értem miért...