Mostanában egyre többször megengedem Apáéknak, hogy simogassanak. (Szerintem ez nekik nagyobb öröm, mint nekem, de azért ez a dögönyözés egész elviselhető dolog, sőt... :) ). Általában a közelükben fekszem le, kimegyek velük a konyhába, nem csak akkor, ha kaját kérek, hanem amúgy is. Megnyugtat, ha ott vannak. Én így köszönöm meg, hogy vigyáznak rám.
Amellett, hogy tök jó fej vagyok velük, elég sok rosszaságot is csinálok. Ma sokat harcoltam anyával, mert nem engedte, hogy leegyem a kanapéról a huzatot és azt sem szereti, amikor lerágom a szőnyegbojtokat. Ma egész sokat szaladtam előle bojttal a számban. Én élveztem, ő kevésbé. :)Este azt hiszem kicsit jóvá tettem, mert amikor lefeküdt mellém a szőnyegre, akkor hagytam, hogy simogasson, aztán adtam neki sok nyuszipuszit és ugráltam kicsit a hátán. Amikor megrágtam a haját annak nem örült. Nem értem miért...
