Gondoltam töltök fel pár képet... A szürke hétköznapokról... (én minden hétköznap szürke vagyok ám) :)
Ez a kép akkor készült amikor Apáék először vittek ki a szabadba az új hámommal. Remélem hamarosan újra megyünk, mert nagyon jól éreztem magam, csak nem szabad túl sok füvet ennem...
Megtaláltam anya cipős dobozát... Úgy gondoltam,
hogy birtokba is veszem. Jól összerágcsáltam és ami igazán furcsa volt, hogy Anyáék hagyták. De amikor belepisiltem, akkor azt mondták, hogy nem szabad ilyet csinálni és visszatessékeltek a helyemre. Azóta pedig nem hagynak benne békén, nehogy megint baleset legyen.
Anyával....
Dumbónak képzelem magam...
:)
Na, ezt nem szabad csinálni. Tudom ám... :) Mégis, ha Apáék nem figyelnek, akkor megkóstolom a falat. Igazából sosem ízlik, de koptatja a fogamat és ezzel mindig rá tudom venni őket, hogy figyeljenek rám. Ha észrevesznek, akkor ártatlanul nézek, vagy gyorsan elrohanok a szoba másik sarkába, mint aki nem is csinált semmit. Nem tudom, hogy beveszik-e... Lehet, hogy nem.
Apával.
Szeret.
Én is őt.
:)
