Vannak dolgok, amik nem változnak. Mások igen...

Sziasztok!
Mostanában egyre többször megengedem Apáéknak, hogy simogassanak. (Szerintem ez nekik nagyobb öröm, mint nekem, de azért ez a dögönyözés egész elviselhető dolog, sőt... :) ). Általában a közelükben fekszem le, kimegyek velük a konyhába, nem csak akkor, ha kaját kérek, hanem amúgy is. Megnyugtat, ha ott vannak. Én így köszönöm meg, hogy vigyáznak rám.
Amellett, hogy tök jó fej vagyok velük, elég sok rosszaságot is csinálok. Ma sokat harcoltam anyával, mert nem engedte, hogy leegyem a kanapéról a huzatot és azt sem szereti, amikor lerágom a szőnyegbojtokat. Ma egész sokat szaladtam előle bojttal a számban. Én élveztem, ő kevésbé. :)
Este azt hiszem kicsit jóvá tettem, mert amikor lefeküdt mellém a szőnyegre, akkor hagytam, hogy simogasson, aztán adtam neki sok nyuszipuszit és ugráltam kicsit a hátán. Amikor megrágtam a haját annak nem örült. Nem értem miért...

Hétköznapok

Gondoltam töltök fel pár képet... A szürke hétköznapokról... (én minden hétköznap szürke vagyok ám) :)

Ez a kép akkor készült amikor Apáék először vittek ki a szabadba az új hámommal. Remélem hamarosan újra megyünk, mert nagyon jól éreztem magam, csak nem szabad túl sok füvet ennem...

Megtaláltam anya cipős dobozát... Úgy gondoltam,
hogy birtokba is veszem. Jól összerágcsáltam és ami igazán furcsa volt, hogy Anyáék hagyták. De amikor belepisiltem, akkor azt mondták, hogy nem szabad ilyet csinálni és visszatessékeltek a helyemre. Azóta pedig nem hagynak benne békén, nehogy megint baleset legyen.

Anyával....
Dumbónak képzelem magam...
:)

 Na, ezt nem szabad csinálni. Tudom ám... :) Mégis, ha Apáék nem figyelnek, akkor megkóstolom a falat. Igazából sosem ízlik, de koptatja a fogamat és ezzel mindig rá tudom venni őket, hogy figyeljenek rám. Ha észrevesznek, akkor ártatlanul nézek, vagy gyorsan elrohanok a szoba másik sarkába, mint aki nem is csinált semmit. Nem tudom, hogy beveszik-e... Lehet, hogy nem.




Apával.
Szeret.
Én is őt.
:)

Gasztronómia

Sziasztok!
Képzeljétek el, ma felfedeztem valami új és csodálatos dolgot. Rájöttem, hogy imádom a narancsot. :)
Miután Anya hazaért a munkából megkínált vele. Először meglepődtem, mert elég intenzív illata volt, de miután megkóstoltam. Hűűűű. :) És a legjobb az egészben, hogy miután megettem már szomjas se voltam. Persze mindent összenarancsoztam, magamat is beleértve, úgyhogy hosszasan mosakodtam és Anyának is takarítania kellett. De megérte. :)

Az első...

Halihó!

Puding vagyok egy csodaszép lógófülű törpenyúl kislány. Anya és Apa csinált nekem egy blogot, hogy megörökíthessük csíntalanságaimat.
Kezdetnek talán pár szót rólam. Március elején születtem. 4 hetesen kerültem Anyáékhoz, akik nagy örömmel fogadtak. Eleinte nagyon féltem mindentől, de rájöttem, hogy nem bántanak, sőt, szeretve vagyok, ezért lassacskán megbarátkoztam velük. Most már nagyjából tudom, hogy mit szabad itthon és mit nem, Anyáék szerint elég nagylány vagyok már, hogy a szabályokat be is tartsam, de én imádok rosszalkodni, azt hiszem ez a hobbim:).

Lássuk be, a legtöbb dolog addig érdekes, amíg meg van tiltva. Például eleinte nem mehettem be az ágy és a szekrény közé, pedig az tök jó hely... De Apa mindig kivarázsolt onnan, mert azt hitték, hogy megrágom a kábeleket. Nem tudom miért gondolták...olyat sose csináltam. Na jó, bevallom, egyszer kétszer megvizsgáltam, hogy ehető-e, de szerintem nem finom. Mostanában beengednek oda, mert felpakolták az összes vezetéket, de így nem is olyan izgalmas... Semmi kihívás. Úgyhogy a kaland kedvéért mindig kitalálok valamit, amire nem számítanak, így ők sem unatkoznak, meg én sem.:)